Elhúnyt Dallos Nándor

Elhúnyt Dallos Nándor, hosszúhetényi pedagógus, helytörténeti kutató, több hosszúhetényi néprajzi tanulmány szerzője, népdalgyűjtő.
(Több munkája megtalálható a Sokszínű Baranya - Irodalom menüpont alatt.)

Önéletrajza:
"Dallos Nándor vagyok, 1931. november 30-án születtem Hosszúhetényben. Jelenleg is itt élek a Morolo utca 46. sz. családi házamban. Tanulmányaimat a hosszúhetényi Elemi Népiskolában kezdtem. Továbbtanultam a Ciszterci Rend Pécsi Nagy Lajos Gimnáziumában, majd a Pécsi Püspöki Líceum és Tanítóképző Intézetben.
1950-ben tanítói oklevéllel a kezemben a hosszúhetényi általános iskolához kerültem osztálytanítói beosztásban. Már ekkor – a tanítás mellett – szabadidőmben gyűjtöttem a helyi hagyományokat, népdalokat s folyamatosan foglalkoztam a falu történetével. Részt vettem a helyi népművelésben, karnagyi tanfolyamot végeztem. 1954-ben a pécsváradi Járási Tanács Oktatási Osztályára helyeztek népművelési csoportvezetői beosztásba. 34 kisközség népművelési munkáját segítettem, szerveztem. A járás megszűnésével 1956-ban ismét a hosszúhetényi iskolában dolgoztam.
Közreműködtem a helyi sokoldalú népművelési munkában. 1960-ban áthelyeztek a Pécs-Baranyai Népművelési Tanácsadóhoz, ahol mint ismeretterjesztési szaktanácsadó tevékenykedtem. Munkámhoz tartozott a megye ismeretterjesztési és honismereti szakköreinek módszertani segítése a megyei szakreferensek útján. 1968-ban munkahelyemről kikért a Szakszervezetek Baranya Megyei Tanácsa. Munkabizottság vezetői beosztásban rám bízták Pécs város és a megye üzemi szakszervezeti bizottságai kulturális nevelő munkájának központi irányítását és az üzemi kultúrfelelősök helyi munkájának segítését. 1975-ben a Baranya megyei Tanács VB. Művelődési Osztályán személyügyi csoportvezetői beosztásba kerültem. Feladatom volt a megye közvetlen irányítású oktatási és közművelődési intézményeinek helyszíni segítése, továbbá a megye és Pécs megyei jogú város pedagógusainak, közművelődési dolgozóinak kitüntetési ügyeivel való foglalkozás, a kitüntetések megyei szintű előkészítése, a minisztériumokkal való egyeztetése és a megyei kitüntetési ünnepségek előkészítése. Mindenkori beosztásom mellett folyamatosan foglalkoztam a hosszúhetényi néphagyományok gyűjtésével. Ez időben feldolgoztam a falu rövid történetét, a helyi lakodalmi szokásokat, népdalokat, néphagyományokat, tájszavakat, földrajzi neveket gyűjtöttem. 1990. szeptember 1-én vonultam nyugdíjba.
Kitüntetéseim: Kiváló Dolgozó 1956; Kiváló Uttörővezető 1957; Szocialista Kultúráért 1965; Szakszervezeti Munkáért ezüst fokozat 1971, 1973; Oktatásügy Kiváló Dolgozója 1977; Tanács Kiváló Dolgozója 1981. A helyi néprajzi gyűjtő munkámról több kiadványt jelentetett meg a helyi önkormányzat. „Hosszúhetényért" kitüntetésben részesültem.
Hosszúhetény, 2002. Április 14.
Dallos Nándor"

"Nem hal meg az, ki milliókra költi dús élte kincsét"

DALLOS NÁNDOR
(1931-2016)

Kedves Nándi!

Most, hogy már messze jársz, elsõ gondolatként mégsem hosszú, gazdag életpályád jut eszembe, hanem a gyermekként, ifjúként megélt közös élményeink a Dömös alatti Kossuth utcában, szüleink, nagyszüleink közelségében. Felvillanások a '40-es, '50-es évekbõl. Azok a napok, amikor megérkezett a zongorád a családi házatok tisztaszobájába, és mi, kiskamaszok körbe- állva zongoraszékedet, ámuldozva, átszellemülve hallgattuk az értõ ujjaid alatt felhangzó örökzöldeket.
Látlak ünneplõbe öltözött võlegényként menyasszonyoddal, Ilonkával esküvõtök napján, majd ifjú férjként, pályakezdõként, amint az öreg iskola kopott padjában ülve hallgatom tanításodat az alkotmánytanról. Dallamokat hallok az énekkari próbákról, melyeket Te vezettél. Felidézem a kultúrház színpadán játszott Becsület címû három felvonásos színdarabot, amit Ilonkával rendeztetek, s rám osztottátok a fõszerepet. Közös nagy siker volt.
Múltak az évek. Tehetséged, szorgalmad felröpített magasabb régiókba. A zenélés maradt, de a folytonos közösségi lét, a szaporodó család, az egyre jobban táguló világ növekvõ felelõsséggel, kötelezõ ismeret-szerzéssel, szélesedõ munka-kapcsolatokkal járt a megye mûvelõdési osztályán, ahol évtizedeket töltöttél el. Neved megyeszerte ismertté vált, a hozzád fordulók mindig számíthattak a segítségedre.
A zene szeretete, a hagyományok õrzése, a hon- ismereti gyûjtõmunka végig kísérte életedet. Talán ez segített a családot ért mérhetetlen fájdalom elviselésében is, bár kedves hangszeredhez már nem ültél le többé.
Annál szívósabban, kitartóbban dolgoztál a helyi néphagyományok gyûjtésén, Nemes János bácsi örök- ségének gazdagításán. Fáradhatatlanul kutattad szülõfalunk helytörténetét, hiszen erdõk-mezõk, dûlõutak személyes ismerõse voltál. Tudtad, melyek a legjobb ízû források, de azt is, hogy kik tûntek el örökre 1944-ben a falu boltjaiból. Egyre gazdagodó kutatómunkád a hon- ismereti füzetekben öltött testet vízimalmainkról, földrajzi neveinkrõl. Belelapozva a hetényi szótárba és a ragadványnevek gyûjteményébe, szinte hallom kedves öregjeink hangját, amint kukorica- vagy tollfosztáskor az általad lajstromba szedett ízes szavakkal, szólásokkal anekdotáznak...
Páratlan, felbecsülhetetlen értékeket hagytál az utókorra, melyektõl gazdagabb lehet a felnövekvõ nemzedék. Hálás köszönettel tartozunk mindezért. Búcsúzunk falunk díszpolgárától, egy mozgalmas, tar- talmas élettõl, melyet kitüntetések sora kísért.
Kedves Nándi, 85 éved egyetlen napja sem volt hiábavaló! S bár szemed romlása idõvel meggátolt írásmunkádban, belsõ hallásod és látásod megmaradt, jól ismert humorérzékeddel együtt. Leld meg nyugalmadat, örök békédet a csillagok között! Isten veled!

Nádor Rudolfné